Húsz év. Kimondani is sok, megélni pedig még inkább az. Amikor az Ecsédinfó elindult, nem egy nagy terv volt mögötte, hanem kíváncsiság, lelkesedés és az a hit, hogy egy közösségnek szüksége van saját hangra, saját felületre. Azóta eltelt két évtized, és ma már nyugodtan mondhatom: ez az oldal nemcsak híroldal lett, hanem az életem része.
Az elmúlt húsz évben rengeteg öröm ért. Barátságok születtek, közös utazások, túrák, élmények, amelyek ma már emlékekké értek, de annál értékesebbek. Ott voltak a Kacus együttessel töltött évek, a próbák, fellépések, az együtt megélt pillanatok, amelyek túlmutattak a zenén. Sok kellemes perc, beszélgetés, nevetés, közös gondolkodás a barátokkal – ezek adják egy közösség igazi erejét.
Az Ecsédinfó köré idővel közösségi csoport is szerveződött, ahol nemcsak hírek, hanem vélemények, viták, emberi történetek is helyet kaptak. Voltak boxmeccsek és boxórák, focimérkőzések, rengeteg videó és fotó – megörökített pillanatok egy falu, egy közösség életéből. Ezek mind azt mutatták: élünk, mozgunk, történik velünk valami.
De nem lenne őszinte ez a visszatekintés, ha csak a szép oldaláról beszélnék. Voltak kellemetlen percek, napok, időszakok is. Amikor az ember megtapasztalja, milyen gyorsan válhat ellenséggé az, aki nem áll be a sorba, aki kérdez, aki máshogy gondolkodik. Ezek nehéz pillanatok voltak – emberileg és szerkesztőként is.
Ugyanakkor ezekben az időkben derült ki igazán, hogy mit jelent a közösség. Mert akkor is sokan kiálltak mellettem. Voltak, akik szóval, voltak, akik csendben, de jelen voltak. Ezért most, húsz év után, külön szeretném megköszönni mindenkinek, aki mellettem állt – akkor és most is.
Az Ecsédinfó húsz éve nem csak tartalomgyártás. Ez egy történet. Emberekről, kapcsolatokról, vitákról, örömökről és kitartásról. És amíg van miről beszélni, amíg van közösség, addig van értelme folytatni.
Köszönöm, hogy velem vagytok.